postheadericon Rólunk

 

A régi zenekészülékek iránt már gyermekkoromban érdeklődni kezdtem. Amikor 10 éves voltam, édesanyám kórházba került egy kisebb beavatkozás miatt. Ezekben a napokban egy kedves házvezetőnő vigyázott kishúgomra és rám. Egy szerda délután, amikor nem volt iskola, az az ötlete támadt, hogy a használtcikk piacra megy velünk. Ez számomra igen érdekes volt. Egy öreg, felhúzható gramofon megbabonázott és a kedves hölgy azonnal megvette nekem 5 Frankért. Arról kezdve az volt a kincsem. Ám édesanyám kevésbé volt lelkes,hiszen nem hagytam nyugton, hogy további készülékeket vehessek. Gyerekszobámban nemsokára már régi rádiók és gramofonok álltak körös-körül, melyeket rábeszélő művészetemnek hála - mind ingyen kaptam. 15 évesen, már egy kicsit több zsebpénzzel ellátva, megvásároltam első tölcséres gramofonomat a zürichi bolhapiacon. Ez,valamint a legelső felhúzható gramofonom, még ma is gyűjteményünk részei.

32 éves koromban  első mechanikus hangszerem megszerzése is megviselte édesanyám idegeit. Egy önmagától játszó zongoráról volt szó az ő igen távoli rokonsága örökségéből. Nem hagytam nyugton, amíg ki nem derítette, hogy a zongora valóban senki mást nem érdekel az örökösök közül. És ezzel a mechanikus hangszergyűjtemény alapja már le volt fektetve.

Svájci házunk már zsúfolásig megtelt, amikor egy kollégám ajánlatát nem tudtam elutasítani és megszereztem egy öt méter széles és három méter magas Decap táncorgonát. De hová tegyük? Szerencsére házunkhoz egy nagy csűr volt hozzáépítve. Tehát a táncorgona a szénapadlásra került. Azonnal kiépítettem a csűrt az orgona körül, csaknem egyedül, és a tél beállta előtt még időben felavathattam a szép privátmúzeumunkat. De a hely azért van, hogy használják. A hangszerek közötti átjárók egyre szűkebbek lettek és néhány év múlva még a házunk padlásának kibővítésre is sor került.

 Az évek során szakismereteimet is bővítettem és sok ismerőst, gyűjtőt, restaurátort, kereskedőt ismertem meg egész Európában.2006-ban a Svájci Mecahnikus Zene Barátainak Egyesületének (Schweizerischer Verein der Freude mechanischer Musik) elnökévé választottak. Ezt az elnökséget az 2010-es évig,

Magyarországra településemig töltöttem be. Amire Svájcban a  munkahelyi terhek és anyagi okok miatt nem nyílt lehetőség, azt Magyarországon meg tudtuk valósítani: a régesrégi álom, egy nyilvános múzeum megnyitását. Meg kell említenem,hogy mindez a feleségem aktív támogatása nélkül nem válhatott volna valóra. Feleségem, aki orosz születésű, 2002-ben történt házasságkötésünk után hamar megismerkedett a mechanikus zenével és kutatásokat végzett Oroszországban a Nyugat-Európában addig teljesen félreértett, illetve ismeretlen gépzene történetéről.

Erre vonatkozó, szakfolyóiratokban megjelent publikációival részben újraírta a mechanikus zene történetét.